Tegnap nála voltam. Nem láttam 10 napja.
Ki kellett menjek a kertbe sírni.
Nagyon nehezen jár, még bottal is. Meggörnyedt, pici öreganyó lett belőle. Az én eleven, nyughatatlan, vidám édesanyámból. Augusztusban lesz 66. Istenem, ez a tehetetlenség.
Eldőlt, jövő hónaptól hazaköltözöm hozzá. Talán, hogy most már eldöntöttem, könnyebb (lesz). A szívem szakad meg.
Látom, ahogy a rák felemészti. Látom az újabb csomókat az arcán, a nyakán. Látom ahogy cserben hagyja a teste. És látom ahogy küzd...
